Az elnevezésen kívül meglepően kevés változás történt. Amikor 1962-ben megjelent, teljes egészében matt ezüst színű króm bevonatot kapott, DIN kimeneti csatlakozója volt és Beyer M 88N-nek hívták.
Azután a markolatát fekete krómbevonattal látták el, a későbbi verziók Tuchellel és XLR csatlakozóval jelentek meg: BEYER DYNAMIC, majd beyerdynamic M 88N(T) (Tuchel) és M 88N(C) (Cannon) néven (az XLR feltalálója után).
Az első TG mikrofonsorozatok 1980 végén mutatkoztak be a piacon. Ennek részeként a korábbi többrétegű finom-hálós mikrofonkosár lecserélésre került egy mechanikailag sokkal stabilabb durva-hálós kosárra szivacsos pop filterrel – megszületett az M 88 TG. Néhány évig az előző M 88N(C)-vel párhuzamosan kapható volt, a DIN-es és Tucheles változat megszűnt.
Az ezredfordulón megjelent egy M 88 Classic változat, amelyből mindössze 1000 limitált darab készült, műszaki szempontból gyakorlatilag megegyezett az M 88 TG-vel. Matt ezüst krómozást kapott és megváltozott a csatlakozó hüvely, amely már nem nyúlt túl a mikrofon nyelén.
Mechanikai szempontból ez az M 88 TG mai inkarnációja, csak jelenleg fekete bevonattal rendelkezik.