Soha ne teszteljünk pusztán egyetlen mikrofonnal. Sokkal könnyebb meghallani a mikrofon jellegzetességeit, ha van mihez hasonlítanunk. Fontos szem előtt tartani, hogy az ember akusztikus memóriája mindössze néhány másodperc. Nem bízhatunk a memóriánkban egy olyan mikrofon esetén, amelyet az előző héten próbáltunk ki – szükség van az ide-oda kapcsolgatásra, azaz A/B tesztre. Az összehasonlítást végezhetjük egy másik mikrofonnal, amelyet esetleg szintén meg kívánunk vásárolni, vagy a saját meglévő mikrofonunkkal, amelynek már jól ismerjük a hangját.
Hasonlítsuk össze a hangjukat szemből próbálva. Stúdiómikrofon esetében ezt két különböző távolságból vizsgáljuk: 30 cm-ről, amely megfelelő énekfelvételkor, továbbá 3 cm-ről is egy hangos hangforrással, így képet kaphatunk a felső dinamikatartományról. Irányított mikrofon esetén ez segít a proximity effekt és a pop zajok tesztelésében is (ezekről majd később). Mikrofonok tesztelésekor használjunk olyan hangforrást, amely próbára teszi és feltárja a mikrofon képességeit. Kísérletezzünk egy nagyobb kulcscsomóval. A kulcsok csörgése rendkívül komplex magas frekvenciás összetevőket tartalmaz, amelyeket nehéz visszaadni. A jó mikrofon képes rá, de egy rosszabb esetében úgy fog hangzani, mintha egy papírlapot gyűrnénk össze.
Élő előadáshoz szánt mikrofon esetében kívánatos, hogy üzemi körülmények között teszteljünk: a PA rendszer előtt állva, szemben a színpaddal megfelelő helyszín lehet. Helyezzük el a mikrofont úgy, ahogy általában tesszük – nagyon közel a hangforráshoz – és ismét egyszerre több mikrofont hasonlítsunk egymáshoz.
Élő használatkor nagyon fontos a gerjedékenység. Éppen ezért a tesztelést nagy hangerőnél végezzük, hogy megtapasztaljuk melyik mikrofon gerjed először. Ezután hasonlítsuk össze a hangzásukat oldalról jövő hangok esetében.
Irányított mikrofonoknál szükséges az oldalról jövő hangok iránti érzéketlenség vizsgálata. Mennyire nyomja el ezeket a hangokat és – szintén nagyon fontos – mennyire szólnak szépen ezek a hangok. Élő szituációban az elvárás általában az, hogy a lehető legkevesebb hang érkezzen oldalirányból, azaz nagy legyen az elnyomás. Csak magát a hangforrást szeretnénk hallani. Viszont túl erős oldalirányú elnyomás esetén gyakran kiegyenlítetlen hangzást kapunk, amely természetellenessé teszi a hangképet.
Általában a zene stílusától függ, hogy milyen kompromisszumot kötünk. Csendes, akusztikus zene nyitott, természetes, tiszta megszólalást igényel, míg a nagyobb hangerő alacsonyabb gerjedékenységet követel meg, és ez esetben toleránsabbak vagyunk a kevésbé természetes, erősített hangzással szemben.
