Amikor a különböző mikrofonok technikai jellemzőit olvassuk összehasonlítás céljából, különösen fontos tudnunk, miként kell értelmezni azokat. A specifikációkat sok esetben különbözőképpen mérik, vagy számolják ki. Ez a cikk megpróbálja könnyen érthetővé tenni az adatok értékelését.
Bár a mikrofon specifikációk jó visszajelzést adnak a mikrofon elektroakusztikai képességeiről, nem tudjuk helyesen megítélni, hogy hogyan fog szólni – akárcsak az autók esetében. Tudjuk, hogy egy 3 literes turbómotor összkerékhajtással elég jó lehet, de valódi benyomást csak akkor kapunk, ha a kocsit saját magunk vezetjük.
Frekvencia tartomány
A frekvencia tartomány megmutatja azt a tartományt (például 20 Hz-20 kHz-ig), amit a mikrofon képes felvenni és visszaadni, de azt már nem, hogy a különböző frekvenciákon mennyire jól teszi ezt. Ehhez látni kell az átviteli görbét:
Láthatjuk, hogy mennyire egyenletes az átvitel, vannak-e benne „tüskék”. De figyeljünk a függőleges skálára, a decibel beosztás nagyon eltérő lehet.
A frekvencia átvitel többnyire a tengelyirányú (on-axis) átvitelt mutatja, vagyis amikor a hangforrás közvetlenül a mikrofon előtt van. A szórt tér (diffuse) átviteli görbéjéből következtethetünk arra, hogyan viselkedik majd a mikrofon egy erősen visszhangos térben.
Az oldalirányú (off-axis) átvitel vizsgálata is igen fontos. A mikrofon minden esetben veszi az oldalirányból érkező hangokat is, a kérdés csak az, hogy milyen mértékben és milyen minőségben. Főleg az irányított mikrofonok igyekeznek elnyomni az oldalról érkező hangokat, ennek következtében egyenetlen oldalirányú átvitelt kapunk:
Végezetül az iránydiagram ábrázolja 360°-ban a választott frekvenciák átvitelét. A sima és szimmetrikus átviteli görbe színezetlen hangot sejtet. Nem kívánatosak a durva kiszögellések és mélyedések, az sem jó, ha a görbék keresztezik egymást. Az iránydiagramból az is látható, hogy a gömb iránykarakterisztikájú mikrofonok magasabb frekvenciákon gyakran erősen irányítottá válnak.
Vonatkoztatott zajszint
A vonatkoztatott zajszint azt a hangnyomásszintet jelzi, amely a mikrofon saját zajszintjével megegyező nagyságú feszültséget hozza létre. Az alacsony zajszint különösen akkor kívánatos, ha kis hangerőszintekkel van dolgunk, így a hang nem vész el a mikrofon saját zajában. A saját zaj a mikrofon dinamika tartományának alsó határát is megszabja.
Két jellemző szabványt használnak:
- A dB (A) skála az SPL-t (hangnyomásszint) súlyozza a fül érzékenységének megfelelően, különösen az alacsonyfrekvenciás zajokat szűri. A jó érték (nagyon alacsony zaj) ezen a skálán általában 15 dB (A) alatti.
- Az ITU-R BS.468-4 skála más súlyozást használ, így itt a 25 dB alatti érték számít jónak.
Érzékenység, hangnyomásszint (SPL) tűrés és teljes harmonikus torzítás (THD)
Az érzékenység azt mutatja meg, hogy a mikrofon mennyire jól tudja átalakítani a hangot elektromossággá, az IEC 60268-4 norma szerint az érzékenységet mV per Pascalban (légnyomás) mérik 1 kHz-en. A nagyobb érzékenység a jobb, mivel így kisebb erősítésre van szükség, ezáltal kevesebb az ebből származó zaj.Az SPL tűrés azt mutatja, mekkora hangnyomást visel el a mikrofon mielőtt „leül” (clip), azaz a membrán a hátlaphoz ér (vagy az erősítő túlvezérlődik), vagy elér egy bizonyos torzítási szintet (THD, azaz teljes harmonikus torzítás). Ez jellemzően 0,5%, vagy 1% lehet. A clip, vagy torzítás előtti nagyobb hangnyomás érték a jobb.
Például:
4004 Hi-SPL gömb karakterisztikájú mikrofon, 130 V:
Maximális hangnyomásszint: 168 dB SPL csúcs,
Teljes harmonikus torzítás: 142 dB SPL csúcs (<0,5% THD), 148 dB SPL csúcs (<1% THD)
Őszintén reméljük, hogy ezzel a kis mikrofon útmutatóval segíthettünk, és a legközelebbi mikrofon vásárlásakor tisztában lesz azzal, hogy mire kell figyelnie. Tudjuk, hogy ez már erősen műszaki terület, de meggyőződésünk, hogy a mai zenészekkel, házi stúdiókkal szembeni elvárások ugyanolyanok, mint a hangmérnökökkel és producerekkel szemben támasztott követelmények, így hasonló tudásszintre van szükség.
